Az emberek ősidőktől fogva úgy hitték, hogy valahol a világ közepén van egy hatalmas fa, melynek lombjai a mennyországba, gyökerei pedig az alvilágba nyúlnak. Népmeséinkben ez az égig érő fa (vagy paszuly); melynek koronájában a Nap és a Hold lakik. A középső rész az emberek színtere, de itt ténykednek a különféle kísértetek, lidércek és egyéb természetfeletti lények is. A fa gyökerei az alvilágba, avagy a pokolba nyúlnak, ami az ördög birodalma. A fa tövénél egy hatalmas lyuk tátong, melyen keresztül csak különleges képességekkel rendelkező, pl.: kanászlegény látogathat le és jöhet vissza, általában a griff hátán utazva. Az égig érő fa tulajdonképpen egy út vagy létra, mely összeköti a három világot, s melyen keresztül a kiválasztottak bárhova eljuthatnak.
|